Bezzeg a mi időnkben! Ez az egyik kedvenc mondatom. Na, jó nem, de azért beszéljünk róla. Divatos, ma az idősebb korosztályok részéről hangoztatni, a mi időnkben bezzeg mi tiszteltük, az időseket, a szülőket, a tanárokat. Ezen mondat utána szokásos gondolatokat, nem is boncolom, mert az nálam már megüti a gyermekbántalmazás kategóriáját. Nézzük meg mit is jelent maga a szó. Már csak azért is, mert sajnálatos módon, sok esetben vezető, és befolyásos emberek sincsenek, tisztában miről beszélnek, amikor a tisztelet kifejezést használják. Ehhez használatba veszem a jó öreg WikiSzótárt, és megpróbálok tökéletesen idézni.

Tisztelet: csodálat érzése valaki iránt a tulajdonságai, tudása vagy hozzáértése miatt. Valaki iránt érzett nagyrabecsülés.

Tisztelet!

Ugye ez a szó már kimondva is olyan hivatalos. Kihúzott vállak, bennakadt levegő, egyenes tartás. Eszünkbe juthat róla az, amikor kicsiként tisztelni kellett a felnőtteket. A tiszteletről mindig felidéződnek azok a felnőttek, akik a vita hevében mindig arra hivatkoztak, hogy azért kell tisztelni őket, mert ők a szülők, nagynénik, nagybácsik, idősek, tanárok stb…. Ők már letettek valamit az asztalra, ráadásul ők az idősebbek. Igen sokan valahogy így ismerték meg azt a fogalmat. Teszem hozzá tévesen, és torz módon.

Valahogy így, tisztelni, azért kell valakit, mert csak.

Mert valamivel kijár neki a tisztelet. Később aztán tapasztaltuk, hogy sokszor ugyanezek az emberek, akik követelték a tiszteletet, voltaképpen saját belső erejük megkérdőjelezését próbálták elkendőzni, törhetetlen elveiket próbálták a tisztelet címszó alatt elfogadtatni.

A tisztelet pedig valami egészen mást jelent, több annál, hogy moderáljuk a viselkedésünket egy nálunk idősebb és tapasztaltabb személlyel szemben. A tisztelet az nem tiszteletet parancsoló, erőszakos fogalom. Hiszen aki magának akarja kikényszeríteni a tiszteletet, abban voltaképpen semmi tisztelnivaló nincs. Csak sajnálni lehet, hiszen az az ember, akit nem tisztelnek szabad préda lesz. A defektes, ember, akire nem nézünk fel. A tisztelet hatalommal párosul. Mert a tisztelet hatalmat ad a viselőjének, és nem mindegy milyen szándékkal találkozik a célba ért tisztelet.

Nagyon sokan torz módon megtanulták, hogy tisztelni kell. Ez a szokás. Mindeközben gondolhatunk teljesen mást az emberekről, és ilyenkor jön a felesleges modorosság, képmutatás.

Nem félve, hanem szívből tisztelni valakit, az egészen más fogalmat takar. A tiszteletet leginkább a csodálathoz tudnám hasonlítani. Ha felnézünk valaki eredményeire, küzdelmeire, sikereire, cselekedeteire, látjuk nehéz útját. Ha valakit szívből tisztelünk, akkor csodáljuk, azért amit letett az asztalra. Mert valami olyan valamit tud, amit én még nem, és itt a kulcs, ő nem különb nálam, ugyanolyan érző, és halandó lény, mint én. Azt, amit ő véghezvitt, más téren én is elérhetem. Csak a szándékunkon, és motiváltságunkon múlik. Ha szívből tisztelünk valakit, akkor ösztönösen megbízunk benne, és nem csak azért szenteljük neki a figyelmünket,” mert ez neki jár”, hanem azért, mert szeretnénk tanulni tőle. A tisztelet alapvetően, csak párhuzamos kapcsolatokban valódi.

Egy fiatal, akkor fogy tisztelni bennünket, ha értéket lát abban amit teszünk.

Azt tapasztalhatjuk, hogy a mai világban tisztelt személyek, sokszor visszaélnek hatalmukkal. Elhiszik, hogy saját fényük forrásához, és a kiérdemelt tisztelethez, nincs szükség más egyszerű halandó további segítségére, úgy is itt maradnak, jól megérdemelt piedesztáljukon, és innentől kezdve szabadon okíthatnak mindenkit mindenre. Természetesen csomagolhatják mindezt a jóindulat mindenre magyarázatot adó burkába, de attól még beleszólnak a másik életébe. Pedig az igazi tisztelet a lénynek szól, nem a plecsninek, az eredménynek, a kornak, és legfőképp nem a tekintélynek. A tisztelet egymás iránt arról szól, hogy tiszteljük a másik szabad akaratát, kezdve attól, hogy elfogadjuk a másiktól, hogy tőlünk eltérő világképpel, és véleménnyel rendelkezzen. Tehát szó sincs róla, hogy a kort kellene tisztelni, hisz egy gyermeket épp úgy lehet tisztelni, egy felnőttnek, mint fordítva. Nincs köze a betöltött pozícióhoz, mert az az embernek jár és nem a rangnak, a pozíciónak, hisz a rang nem jelent feltétlen emberi teljesítményt. Jó lenne, ha megtanulnák, mi is az a tisztelet, és akkor és arra használnánk, amire való. Nem pedig arra, hogy visszaéljünk, a szó jelentésével, és ezzel próbáljunk másokban bűntudatot kelteni, esetleg a saját egónkat dédelgetni vele, hogy bezzeg a mi időnkben. Mert bezzeg a te idődben ezt a szót, arra használták, hogy megtanulj alárendelődni, pont azoknak, akik a saját hatalmukat akarták fenntartani.

Lépold Kata