Jó szokásunkká vált, hogy az életünkben kialakult kellemetlenségeinkért, konfliktusainkért, mindenkit és mindent hibáztatunk, mert egyszerűbb mások felett ítélkezni, mint magunkkal szembe nézni. Pedig kézenfekvő lenne, először saját magunkat górcső alá venni. Valójában mi történne, ha csak egyetlen egyszer is eljutnánk oda, hogy megkérdőjelezzük saját gondolatainkat. Lehet, hogy a párunk, a főnökünk, a kollégáink, az ellenfeleink a legnagyobb tanítóinkká válnának.

A párod rendszeresen dühít, olyan szokásai, tulajdonságai vannak, amiket te hibának tartasz. Ez nagyszerű! A párodat nem fogod tudni megváltoztatni, de egyben biztos lehetsz, ami zavar a másikban azok a saját hibáid, amiket kivetítesz rá. Így mutat tükröt neked. Azzal hogy a figyelmedet ezekre a hibákra irányítod, képes lehetsz ezeket összegyűjteni, és megfogalmazni. Majd kezdődhet az munka önmagadon. Ehhez még pszichológus sem kell, csak figyeld a környezetedet, mit ítélsz el, és ezután figyeld meg te hol csinálod ugyanazt.

Nézzük meg, hogy néz ki ez a valóságban? Ismert a mondat? Önző a párom, mindig mindennek úgy kell lenni, ahogy Ő akarja. Valójában elhiszed ezt? Ki az aki egy óriási hazugságban él? Még magadat is átvered, akkor mit vársz a párodtól? Ki az, aki mindenre igent mond, miközben nemet szeretne? Mivel tudja elérni a párod, hogy az történjen, amit ő akar? Valójában, nem te érzed azt, hogy meg kell tenned, amit akar? Vagyis a sor végén igent mondasz. Képmutató vagy, hazudsz mert megteszed neki azt, amit a szíved mélyén nem is akarsz, és eközben pedig cserbenhagyod saját magadat. Majd őt hibáztathatod mindenért. Mi ez, ha nem a legnagyobb átverés. Ehhez még olyan önigazolásokat is képes vagy hozzátenni, hogy mert én önzetlen, vagyok, vagy figyelmes, esetleg megértő. Amivel jól megveregetheted a válladat, mennyire nagyszerű ember is vagy te. Növelheted saját egódat. Mondhatnál nemet is, de te nem teszed. Lehetnél őszinte is, hisz annyi kedves módja van a szándékunk kinyilatkoztatásának. „ Drágám nekem ehhez nincs kedvem, de te menj el nyugodtan, vagy beszéljük meg mi az, ami nekem is belefér” Viszont te nem, ezt teszed, hanem igent mondasz. Miért is? Mert azt gondolod, szükséged van valamire a párodtól, és nem kapod meg tőle, azt amire szükséged van, ha nemet mondasz. Ez lehet bármi, szeretet, viszonzás, figyelem, megértés, de akár anyagi támogatás is, vagyis valójában a hálájára számítasz. Egyet jó, ha a fejedbe vésel.

Az ego sosem szeret, az mindig akar valamit, és soha nem fogja érdekelni, hogy ettől te szarul érzed magad.

Valójában önmagadnak is, és a másiknak is hazudsz, amikor igent mondasz, miközben nemet szeretnél. Ha hazudsz, hogy megkapj valamit a másiktól, amiről azt hiszed, hogy megadhatja neked, és neked szükséged van rá, akkor most ki is az önző? Akár naponta több tucatszor is mondhatod a párodnak „ szeretlek, de nem”. Amennyiben viszont igent mondasz, mikor valójában nemet szeretnél, akkor ezzel nem teszel mást, mint magadat hagyod cserben, és egy valakit biztos elveszítesz ÖNMAGADAT, de jó eséllyel őt is.

Lépold Kata