Mi az, az érzelmi prostitúció? Értjük-e vagy, csak használjuk a kifejezést?

Ma nagyon divatos használni az érzelmi prostitúció kifejezést. Valójában viszont csak sejtései lehetnek az embereknek, arról mi is ez? Miként jön létre, és miként működik. Azokra a személyeket illetjük ezzel a kifejezéssel, akik mindent odaadnak egy kis szeretetért. De miért vagyunk képesek megtenni a szeretetért olyan dolgokat, amiket ha más tesz meg mi magunk is érthetetlennek tartunk. Illetve azt is megkérdőjelezném, hogy voltaképpen a szeretetért tesszük-e meg?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, tisztázzunk néhány dolgot a szeretettel kapcsolatban. Van egy meghatározásom mi a különbség a valódi szeretet, és arra, amit az emberek szeretetnek neveznek. AZÉRT SZERETLEK, MERT JÓ VELED, VAGY AZÉRT JÓ VELED, MERT SZERETLEK. Párkapcsolataink alapját, a mondat első fele jellemzi. Valójában azt szeretjük, amit kapunk a másik embertől. Amint nem kapjuk meg, azt, amire szükségünk van a kapcsolatban felüti fejét a konfliktus, az elégedetlenség. Viszont ha ezt látjuk, akkor azt is kell látnunk, hogy nem a másikat szeretjük, hanem azt, amit kapunk.

Nagyon egyszerű ebben az esetben a képlet, kit is szeretünk valójában? Önmagunkat. Akkor viszont a jól működő párkapcsolat, nem más mind egy jól szervezett üzleti kapcsolat? Mindkét fél beleteszi azt a kapcsolatba, amivel a másik még elégedett tud lenni?

Az érzelmi prostitúció is arról szólna, hogy beleteszi az egyik amire ő azt gondolja, hogy a másiknak fog annyit jelenteni, hogy ezért megadja neki azt, amire ő maga vágyik. De miért, adunk mindent oda úgy, hogy közben nem kapunk vissza semmit. Ennek igen egyszerű oka van. Megtanulta az érintett személy, valamikor az életében, hogy a figyelem valamilyen cselekedet függvénye, ha ezt és ezt teszi, akkor elismerték, megdicsérték, odafigyeltek rá. Azt, amit egyszer megtanult, és működött gyerekként azt működteti felnőttként is. Ha ezért nem jön a megszokott, és elvárt viszonzás, akkor azt érzékeli, valami nincs rendben, még többet kell tennem, hogy megkapjam azt, amire vágyok, és még többet tesz bele a kapcsolatba. Egészen, addig megy ez az emberi játszma, míg el nem fárad.

Ezzel a sémával több probléma is van, túl azon, hogy egy dologhoz nincsen köze, és az a szeretet. Amit odaad a kapcsolatba, az az, amire valójában neki magának lenne szüksége, és nem a másiknak. Mert voltaképpen csak önmagunk elméjének a tartalmából tudunk táplálkozni. Abból, mi mit gondolunk, arról, hogy az adott helyzetben a másik mit szeretne, aminek viszont semmi köze nincs ahhoz, amire a másik valójában vágyik, ezért az esetek többségében nem is azt a reakciót váltja ki a másikból, amire számított

. Mi, akkor a megoldás? Az önismeret. Önmagunk cselekedetei mögött meghúzódó rejtett motivációk feltárása, a cselekedeteinkhez való torz viszonyulásaink megértése, az elménk természetének megismerése, gondolkodásmódunk rejtett tudatalatti összefüggéseinek megértése.

Lép old Kata